MUNKAADÓKNAK
      Álláshírdetés feladása
      Gyorsan létrehozható hírdetések
      Ingyenes regisztráció
      MUNKAVÁLLALÓKNAK
      Naprakész, friss álláshirdetések
      Ingyenes regisztráció
      Megbízható álláshirdetések
      CÉG HIRDETÉS
      Egyszerűen, gyorsan létrehozható
      hirdetések.Üzleti kapcsolat
      Nagy látogatottság..

      Felmondási idő számítása

      A munkaviszony, felmondással történő megszüntetése esetén a felmondási idő leteltével szűnik meg. A felmondási idő célja, hogy munkáltatói felmondás esetén a munkavállalónak időt biztosítson az új munkahely keresésére, munkavállalói felmondás esetén pedig a munkáltatónak az új munkavállaló munkába állítására.


      FELMONDÁSI IDŐ SZÁMÍTÁSA

      Munkaviszony kezdete:
      Felmondás típusa:
       



      Az Mt. 68. § (1) bekezdése szerint a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. Ennek megfelelően a felmondás közlését követő nap csak a lehetséges legkorábbi időpontja a felmondási idő kezdetének, ugyanis nem kizárt, hogy a felmondási idő csak a közlést követően hosszabb időtartam elteltével kezdődik.

      Az Mt. 68. § (2) bekezdése szerinti időszakok alatt közölhető a munkáltatói felmondás, ugyanakkor a felmondási idő legkorábban
      - a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,
      - a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség, valamint
      - a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság
      lejártát követő napon kezdődik.
      A felmondás közlésekor fennálló keresőképtelen állapot esetén - a táppénzben részesülésre tekintet nélkül - a felmondási idő kezdete a fentiek szerint alakul. Ha a munkavállaló nem tudja bizonyítani, hogy a felmondás közlésekor nem volt munkára képes állapotban, a keresőképtelensége - annak visszamenőleges megállapítása ellenére - nem eredményezi a felmondási idő kezdetének a 68. § (2) bekezdés szerinti megállapíthatóságát.
      Csoportos létszámcsökkentés esetén a fenti szabályokat abban az esetben kell alkalmazni, ha azok a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó munkáltatói döntésről adott tájékoztatás időpontjában állnak fenn. A tájékoztatást a munkáltató a felmondás és az azonnali hatályú felmondás közlését megelőzően 30 nappal köteles a munkavállalónak megadni.

      Az Mt. szerint a felmondási idő mind a munkavállaló mind a munkáltató rendes felmondása esetén legalább 30 nap. A felmondási idő tartama csak munkáltatói felmondás esetén nő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő arányában [69. § [2) bekezdés]. A felmondási időre vonatkozó korábbi szabályok szerint a felmondási idő legfeljebb egy év lehetett. Ez a mérték az Indokolás szerint túlzó volt, mert elsősorban a nagyobb érdekérvényesítési lehetőséggel rendelkező munkavállalók esetében eredményezett indokolatlan kifizetéseket, és sérthette az egyenlő bánásmód követelményét.
      A munkáltató személyében bekövetkező változás esetén a felmondási idő számítása szempontjából az átadó és az átvevő munkáltatónál munkaviszonyban töltött időtartamokat össze kell számolni. A felmondási időre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve
      - a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §),
      - a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (132. §) három hónapot meg nem haladó tartamát.

      A felmondási idő alatt bekövetkezett keresőképtelenség időtartamával a felmondási idő nem hosszabbodik meg, ez a körülmény a munkaviszony megszűnésének időpontját nem érinti. Határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén a felmondási idő legfeljebb a határozott idő lejártáig tarthat. Az Mt. biztosítja, hogy a munkaszerződésben a felek a törvényben előírt felmondási időnél rövidebb időtartamban is megállapodhassanak, illetőleg, hogy a munkáltató és a munkavállaló felmondási ideje ne legyen azonos időtartamú. A kollektív szerződés a törvényben foglaltnál hosszabb felmondási időt állapíthat meg.

      A munkáltató, amennyiben a munkavállaló munkaviszonyát felmondással szünteti meg, köteles a munkavállalót a felmondási idő felére a munkavégzés alól felmenteni. A felmentési idő számításánál a töredék napot a munkavállaló javára egész napként kell figyelembe venni. A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően - legfeljebb két részletben - kell felmenteni.

      A munkáltatónak ugyanakkor lehetősége van arra, hogy a munkavállalót a felmondási idő felénél hosszabban, esetleg a teljes felmondási időre felmentse a munkavégzés alól. Ennek alapja lehet a munkavállalóval kötött megállapodás is, és a munkáltató egyoldalú intézkedése is. A kötelező mértéket meghaladó felmentés nem eredményezi a munkáltatót terhelő foglalkoztatási kötelezettség megsértését. Munkavállalói felmondás esetén a munkáltató a munkavállalót mentesítheti a munkavégzés alól. A munkavállaló felmondása esetén - a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés hiányában - köteles a teljes felmondási időt ledolgozni.

      A kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet, ha a munkavállalót a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény (pl. keresőképtelen betegség) a munkavállalónak a munkavégzés alóli felmentése után következett be. A felmondást nem teszi jogellenessé, ha a munkáltató a munkavégzés alóli felmentés idejére járó átlagkeresetet a munkavállalónak késedelmesen fizeti meg.